Igen nagy piaci átrendeződések mennek végbe világszerte, nem volt unalmas a 2014-es év, főleg a végéhez közeledve gyorsultak fel az események. Nehéz a mostani zavaros környezetben messzemenő előrejelzéseket levonni, sőt talán nem is érdemes, így inkább nem bocsátkozom jóslatokba. A főbb momentumok összefoglalásával és a tendenciák megállapításával viszont remélem hozzájárulok, hogy bárki ki tudja alakítani a 2015-ös forgatókönyveit és ezek megvalósulásából profitálhasson.

A piaci átrendeződést és a változásokat október végén a Federal Reserve is visszaigazolta, amikor a várakozásoknak megfelelően bejelentették a mennyiségi lazítási program befejezését. Az óvatos jegybanki kommunikáció révén ez egyáltalán nem érintette váratlanul a piacokat, Janet Yellenék már hónapokkal korábban megkezdték az információmorzsák csöpögtetését a terveikről. Persze a bejelentés is a lehető legóvatosabb módon került napvilágra - megerősítve az amerikai gazdasággal szembeni optimizmust és az alacsony, piacbarát kamatszint hosszú időn át történő fenntartását,- ügyelve arra hogy a változásokkal nehogy felfordulást okozzanak. Az óvatoskodással talán túlzottan el is kényeztették a befektetőket az amerikai jegybankárok, így már-már váratlan ha máshol eltérnek ettől a metódustól, mint ahogy erre volt is példa a közelmúltban, de erről majd később. A most kivezetett harmadik mennyiségi lazítási programot, vagyis a QE3-mat még a korábbi FED elnök, Ben Bernanke jelentette be 2012 szeptemberében, elsősorban a munkaerőpiac felpezsdítése érdekében. A QE3 során is bődületes pénzmennyiséggel árasztotta el a piacokat a FED, jócskán 1000 milliárd dollár feletti értékben vásároltak ezúttal is értékpapírokat. A program sikeresnek bizonyult, folyamatosan javulnak a gazdasági mutatók, a munkanélküliségi ráta a legfrissebb adatok alapján 5.6%-ra zuhant vissza, amellyel elérte az 5.2-5.6%-os minimum zónát. A javuló adatokkal egyre közelebb kerül a 2015-ös kamatemelési ciklus kezdete, amely már év közepén indulhat. A gazdaság teljesítményét Barack Obama is büszkén emlegette a január 20-ai évértékelő beszédében, ahol kijelölte az új irányvonalakat is. Beszélt többek között fizetett terhességi, illetve betegszabadság bevezetésének lehetőségéről, amelyeket elsősorban a felsőbb rétegekre és a szupergazdagokra irányuló adóemelésekből finanszírozna.

Mielőtt a FED felhagyott volna az eszközvásárlásaival az Európai Központi Bank tisztviselői is hasonló lazítóintézkedésekben kezdték látni a megoldást a gazdaság felpörgetésére és a kitűzött inflációs célok elérésére. A program azonban mindeddig erőtlennek bizonyult, mígnem 2015-ben az első európai kamatdöntést követő sajtótájékoztatón a havi eszközvásárlási keret 60 milliárd euróra történő kibővítését jelentette be az EKB. Az európai QE előreláthatólag 2016 második feléig fog kitartani, de elsősorban nem a dátum meghatározó, hanem a 2%-os inflációs cél elérése. Jelenleg a gazdaság felpörgetését az Oroszországgal szembeni szankciók negatív visszahatásai is különösen indokolttá teszik.

Az oroszokkal szembeni szankciókkal a Krím-félsziget megszállására reagált az EU, amire Oroszország válaszlépésként ellenszankciókat vezetett be. Európai részről a szankciók lényege, hogy megdráguljon és részben ellehetetlenedjen Oroszország finanszírozása, amelyet a tagállamok orosz eszközvásárlásainak tiltásával valósít meg. A szankciók még jó darabig lassíthatják a gazdasági fejlődést, ugyanis az esetleges feloldásáról  akkor hajlandó tárgyalni az EU, ha Moszkva eleget tenne a minszki megállapodásnak, amire egyelőre nem sok hajlandóság mutatkozik. A konfliktus megoldásához közvetlenül is hozzájárul az EU, Ukrajnának már több milliárd eurós kölcsönt folyósítottak a helyzet stabilizálásnak érdekében. Amerika is szankciókkal sújtja az oroszokat, amelyek elsősorban célzottan Vlagyimir Putyin közvetlen környezetére irányulnak. Egyes vélemények szerint az olajár  drasztikus csökkenésének előidézéséhez is van némi közük az amerikaiaknak. Az mindenesetre tény, hogy az OPEC nem tett még semmit az olajár zuhanásának megállítás érdekében, pedig lényegében erre irányulna a szervezet tevékenysége. Bár az USA nem tagja a szervezetnek, de a legnagyobb kitermelőn, Szaúd-Arábián keresztül nem hivatalosan lehet beleszólása a folyamatok alakulásába. A kőolajárak pedig 2014-ben nagyjából lefeleződtek, ami igencsak rosszul érinti többek között az orosz gazdaságot, amely  100 dolláros olajárnál lenne egyensúlyban a szankciókkal nem kalkulálva. Az olaj árában pedig egyelőre szó sincs emelkedésről, sőt a 2015-ös évet is szakadással indította a fekete arany árfolyama. Mindezek együttes hatása természetesen kiválóan tükröződik az orosz deviza árfolyamában is, év végére jól elbántak a rubellel. 2014-et 74%-os gyengüléssel zárta végül az orosz fizetőeszköz, amin az irányadó kamatráta 17%-ra történő emelése sem segített, még 30%-os napon belüli gyengülésre volt példa tavaly decemberben. Idén az olajárak esésével a rubel gyengülése sem ért véget, közel 10%-ot értéktelenedett eddig januárban az orosz fizetőeszköz. A rubel mellett az orosz tőzsdeindex, az RTS sem úszta meg a csapások sorozatát, év végére csaknem lefeleződött a részvényindex árfolyama. Ameddig nem születik megállapodás legalább részben, amely szilárdítaná a fundamentumokat, addig nem is várnám a trendek megfordulását hiába néznek ki túladottnak az eszközök.

Joggal feltételezhetik a forex piaci kereskedők, hogy a rubelhez hasonló elmozdulásokra csak nagyon ritkán van példa, szinte egyedi esetnek számít. Arra pedig végképp elenyészően minimális az esély, hogy egy hónapra rá újra találkozhassunk 30%-os napon belüli elmozdulással, ami még éves viszonylatban is soknak számít a devizapárok esetén.

Pedig megtörtént és ráadásul ott, ahonnan talán legkevésbé vártuk volna. Valószínűleg már mindenki kitalálta, hogy a svájci frankról van szó, ahol a váratlan jegybanki döntés a médiában is nagy port kavart, nem is véletlenül. Teljesen felbolygatta a pénzügyi világot az árfolyamküszöb eltörlése: hatalmas összegek csoportosultak át, brókercégek váltak fizetésképtelenné, befektetési alapok szüntették be a tevékenységüket, kereskedők és befektetők százezrei/milliói csődöltek be. Csak a hazai cégeknél vezetett ügyfélszámlákon keletkezett veszteség meghaladja a 10 milliárd forintot, ráadásul sokan kereskednek itthonról külföldi bejegyzésű cégeknél, ami még tovább növeli az idehaza elbukott vagyon mértékét. Sokan bírálják a svájci jegybankot a történtekért, de valamilyen szinten érthető, hogy nem kívánták megvárni az EKB január 22-ei döntését, amely tovább növelte volna a nyomást az SNB-n. Az is jogos felvetés, hogy találhattak volna finomabb utat a küszöb eltörléséhez. Kiszivárogtatás, információcsepegetés  esetén azonban már nem csak az árfolyamküszöbbel szembeni támadásokat kellett volna hárítaniuk Thomas Jordan jegybankárainak, hanem gyakorlatilag a világ összes CHF short zárásával és ellenspekulációval kellett volna szembeállniuk, aminek pedig beláthatatlan következményei lettek volna az alpesi ország gazdaságára nézve. Az viszont, hogy a bejelentés előtt még napokkal korábban is SNB tagok bizonygatják az 1.20-as szint fontosságát, az valóban nem volt szép húzás. A pánikhangulat lecsengése után paritás környékén stabilizálódik a svájci frank árfolyama az euróval szemben, amely még mindig 10%-kal alacsonyabb keresztárfolyam a Jordanék által üdvözöltnél.

Az egyébként sem egyszerű piaci helyzetet a fejlett gazdaságok deflációs félelmei is tetézik, egyre inkább elérhetetlennek tűntek a korábban kitűzött inflációs célok. A zuhanó nyersanyagárak nagy mértékben hozzájárultak az árszínvonal szinten tartásához. Ennek azonban a negatív oldalával is számolni kell, hiába érződnek jobban  a mérséklődő kiadásokon keresztül az azonnali hatások, ha ennek következtében lassulhat a gazdaság és kiújulhat az adósságválság is. A feltörekvő gazdaságoknak - Magyarországot is beleértve- kevésbé kell tartani ettől, 1-1 átmeneti deflációs időszak még nem jár súlyos következményekkel.  Idehaza már korábban is beköszöntött a defláció, nem kellett kivárni az olajárak meredek zuhanását, már a rezsicsökkentés is az árszínvonal esését eredményezte. Az infláció érdemben az augusztusig tartó hazai kamatcsökkentési ciklus eredményeképp sem növekedett. Rekord alacsony szintre, 2.1%-ra vágta pedig az MNB az alapkamatot. A változáshoz és az alacsony kamatokhoz csak nehezen, vagy egyáltalán nem alkalmazkodtak a lakossági befektetők. A korábban megszokott 6-7%-os kamat helyett már évi 1% sem számít rossznak a bankban tartott betétek után, azonban erre még az elvonások is ráterhelődnek, így teljesen megalapozott a kétségbeesés. A Budapesti Értéktőzsde is igen gyengén teljesített tavaly, így ez sem volt megfelelő alternatíva egy kiegyensúlyozott befektetésre és mindezt még a forintgyengülés is megfejelte.

A néha zűrzavarossá fokozódó hangulat ellenére az elemzőházak optimisták a 2015-ös évet illetően, amerikai és európai fronton is egyaránt. Amerikában a hosszú távú növekedési pálya adhatja a piacok lendületét, kockázatként a kamatemelés váratlan előrehozását látják az elemzőházak. Ennek bekövetkezésére azonban sok esély nem mutatkozik, ismerve a FED kommunikációs szokásait. A Morgan Stanley elemzői szerint még Amerika teljesítményét is felülmúlhatja Európa, ahol kiemelt figyelmet érdemes szentelni azon egyedi részvényekre, amelyekre különösen kedvező hatást gyakorol a gyenge euró. Azt azonban nem érdemes elfelejteni, hogy a január 25-én előrehozott választásokat tartó Görögország még befolyásolhatja a növekedési terveket, ugyanis a jelenleg legnagyobb népszerűségnek örvendő szélsőbaloldali Syriza párt hatalomra kerülése esetén elmaradhatnak Görögország hiteltörlesztései.

A főbb irányvonalak tehát adottak, bár az egészen biztos, hogy 2015 sem fog meglepetések, váratlan események nélkül telni. Az említett trendek kitarthatnak még hónapokon keresztül, vagy akár egész évben is. Ezekkel szembemenni csak a kockázatok ismeretében és ezek elfogadásával érdemes, de talán kifizetődőbb ha a piac aljának és tetejének találgatása helyett csak távolról figyeljük trendirányban elhelyezett pozícióink gyarapodását.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.