Aki mélyebben foglalkozott már a befektetések területével, bizonyosan találkozott már a  „Hedge Fund” nevezetű alappal. Pontos magyar kifejezés még ma, így bő 60 évvel ezek megalkotása után sem ismert, talán fedezeti alapként találkozhatunk magyar nyelvű cikkekben leginkább velük, azonban ez sem lenne teljesen pontos, ezért a szakmai írásokban általában nem törekednek a szerzők magyar megfelelő keresésére, így jellemzően maradnak az eredeti, Hedge Fund kifejezésnél.

 
De mi is ez valójában és miért jó?

A Hedge Fundok a hagyományos befektetési alapok kockázatosabb, spekulatív jellegű változata, a kisebb szabályozás révén jóval nagyobb mozgásteret kapnak az alapkezelők, ezáltal nagyobb hozammal kecsegtető befektetési lehetőségek konzervatívabb társaiknál.

Az eredeti elnevezés eredetéhez megismeréséhez egészen 1949-ig kell visszamennünk, amikor Alfred Winslow Jones megalkotta az első Hedge Fundot. A név a kereskedési stratégiára utal, amelyet Winslow a következőre alapozott: az általa jónak ítélt vállalatokból bevásárolt, majd a gyengébbeket shortolni kezdte, ezzel lefedezve az eredeti pozíciókat, így a benchmarktól függetlenül tudott eredményekre szert tenni, mivel akkor volt profitábilis az alapja, ha az erős vállalatok egyre inkább elszakadtak a gyengéktől.
Idehaza legtöbbet a magyar származású Soros Györgyhöz fűződő, 27 milliárd dollárt kezelő alapról, a Soros Fund Managementről hallani legtöbbet, de ismerősen hangozhat a JP Morgan hedge fundja, vagy akár a válságot követően nagy hírnévre szert tevő John Paulson által kezelt Paulson & Co alap.

Paulson nagy fogásai közé tartozik, amikor szabadulni készültek egy már nyereségben lévő ügyletből, ami azért sem volt egyszerű, mert a földgázzal foglalkozó cég piacon lévő részvényeinek a hatodát birtokolták. Ekkora mennyiség eladásának már a töredékével esést lehet előidézni, amely a még megmaradt papírokban bizonyosan elvitte volna az eddigi nyereséget, esetlegesen veszteségbe taszította volna azokat. A részvény kiválasztása mellett a kulcs az időzítésben rejlett. A sajtó egyre nagyobb érdeklődést mutatott a papír iránt, mivel egy pár hónapos rally állt mögötte. Egyik nap réssel nyitott felfelé a papír és a nagy érdeklődésnek köszönhetően a spekulánsok egyből ráharaptak, nagy tételekben kezdték vásárolni. Paulsonék ekkor látták elérkezettnek az időt az előadásra, pontosan tudták, hogy most jelentkezett az a tömeg, akiket ki tudnak tömni a papírjaikkal. Az előadást csökkenő mennyiségekkel a következő napokban is folytatták, így néhány nap alatt elképesztő mennyiséget, 5 millió részvényt borítottak a piacra, anélkül, hogy bedöntötték volna az árfolyamot. Nem ez volt az utolsó hasonló tranzakciójuk, mondhatni specialitásukká vált a kiszállás, nem a véletlennek köszönhető az eddig összegyűjtött 32 milliárd dollár.

Ha ilyen jellegű befektetésre adjuk a fejünket, a kockázatot mindenképp tartsuk a szem előtt, érdemes vizsgálódnunk az alapkezelők kilétéről és múltjáról. A nagyobb alapoknál ez nem fog nagy kutatómunkát igényelni és a kezelők személye is meggyőző lehet, de egyet mindenképpen tartsunk szem előtt: a profik sem tévedhetetlenek!

Morosgoványi Csaba írása

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.